Történelmi higiénia: víz, takarítás és társadalmi rend
A víz már az ókori Egyiptomban is a tisztaság és életerő szimbóluma volt. A papok minden szertartás előtt rituális mosakodást végeztek, ami lenyűgöző példája annak, hogy hogyan teremtett a tisztálkodás rendet és struktúrát a közösségi életben. Indiában, a spirituális tisztítófürdők alakították a napi rutint, míg a római Cloaca Maxima, az egyik legrégebbi csatornarendszer, szó szerint tisztaságot hozott az utcákra. A mai napig világszerte emberek milliói számára napi rituálé az ima előtti mosakodás, például az iszlám Wudu.
Régen és ma is, a személyi higiénia sokkal többet jelentett az egészség megőrzésénél: a hovatartozást és a társadalmi rendet is kifejezte. A gondolat, hogy rejtőzködő mikrobák fenyegethetik jóllétünket, csak jónéhány évszázaddal később merült fel. Addig a tisztaság elsősorban a közösséghez tartozás, a méltóság és a társadalmi összetartozás kulcsa volt.

A római Cloaca Maxima látképe, Christoffer Wilhelm Eckersberg, 1814. Az ókori római Cloaca Maxima, a Tiberis folyóba torkolló csatornarendszer föld alatti boltívei.


